Az opciós díj az opció által nyújtott vételi vagy eladási jog ára. Annak az ellenértéke, hogy az kiírója egyoldalú kötelezettséget vállal az opció megvásárlójával szemben.
Ez az összeg attól függetlenül megilleti a kiírót, hogy az opciót végül érvényesíti-e a tulajdonosa vagy sem. Kifizetésére az ügylet megkötésekor kerül sor.
Opciós díj a különböző ügyletek esetében
Az opció jogot biztosít tulajdonosa számára, hogy az opció lejártakor, vagy az opció lejárta előtt megvegye vagy eladja egy rögzített áron az opció alapjául szolgáló eszközt. Ebből is fakad az opció két alapvető típusa: a vételi opció (angolul: call) és az eladási opció (angolul: put). A rögzített árat kötési árnak is nevezzük. Az opció egy jog, nem kötelezettség, tehát tulajdonosa megteheti, hogy nem él az opció nyújtotta lehetőséggel. Minden opciónak van birtokosa és kibocsátója. Az opció jogot biztosít a birtokosának és kötelezettséget formál a kibocsátójával szemben. A birtokos szabadon dönthet, hogy él az opció jogával, a kiíró pedig köteles ehhez a döntéshez alkalmazkodni. A kiíró e hátrányos helyzetét hivatott kompenzálni az opciós díj vagy más néven opciós prémium.
Vételi opció
A vételi opció tulajdonosának joga van megvenni az opció tárgyaként szolgáló eszközt a lejárat előtt egy rögzített áron. A tulajdonos fizet ezen jog megszerzéséért. Ha az opció érvényesítésekor az eszköz értéke magasabb, mint a rögzített ár, a tulajdonosa jár jól, hisz olcsóbban jut hozzá az eszközhöz. Ha az alapeszköz értéke alacsonyabb, mint a rögzített ár, a tulajdonos nem érvényesíti az opciót. Általánosan fogalmazva egy vételi opció értéke növekszik, ha az alapeszköz értéke nő és csökken, ha az alapeszköz értéke csökken.
Például vegyünk egy olyan opciót, amely 200 darab részvény 375 dolláros megvásárlását biztosítja. Ha a részvény ára 400 dollár az opció lejártakor, tehát magasabb mint 375 dollár, az opció tulajdonosa járt jól, hisz 200 darabnyi részvényt 400 dollár helyett 375 dollárért tud megvásárolni, majd azt tovább tudja adni 400 dollárért. Ebben az esetben az opció lejárati értéke 5000 dollár, ami az alapeszköz értékének és a kötési ár különbségének részvényegységek darabszámával való szorzata (vagyis (400-375)*200=5000).
Ezzel szemben, változatlan 375 dolláros vételi opció mellett, ha lejáratkor részvény ára nem 400 hanem csak 360, az opció birtokosának nincs értelme 375 dollárt fizetnie 360 dollár helyett, ezért nem érvényesíti az opciót, így az lejár. Az opció értéke ez esetben lejáratkor 0 dollár. Ilyenkor a tulajdonos az opciós díjnak megfelelő összegű veszteséget realizál.
Eladási opció
Eladási opció esetén az opció tulajdonosának joga van eladni az opció tárgyaként szolgáló eszközt a lejárat előtt egy rögzített áron. A tulajdonos fizet ezen jog megszerzéséért. Ha az opció érvényesítésekor az eszköz értéke kisebb, mint a kötési ár, a tulajdonosa jár jól, hisz drágábban adja el az eszközt, mint annak aktuális értéke. Ha az eszköz alapértéke meghaladja a kötési árat, akkor a tulajdonos nem érvényesíti az opciót. Általánosan, az eladási opció értéke csökken, ha az alapeszköz értéke növekszik és növekszik, ha az alapeszköz értéke csökken.
Például létezik egy olyan opció, mely 200 darab részvény 400 dolláros eladását biztosítja. Ha a részvény ára 380 dollár az opció lejártakor, tehát alacsonyabb mint 400 dollár, az opció tulajdonosa járt jól, hisz 200 részvényt 380 dollár helyett 400 dollárért tud eladni, Ebben az esetben az opció lejárati értéke 4000 dollár, ami a kötési ár és az alapeszköz értékének különbségének részvényegységek darabszámával való szorzata (vagyis (400-380)*200=5000).
Ezzel szemben, változatlan 400 dolláros eladási opció mellett, ha lejáratkor a részvény ára nem 380 hanem 420, az opció birtokosának nem érdeke 420 helyett 400 dollárért eladnia a részvényeket, ezért nem érvényesíti az opciót, így az lejár. Az opció értéke ez esetben lejáratkor 0 dollár. Ilyenkor a tulajdonos az opciós díjnak megfelelő összegű veszteséget realizál.
Az opciós díj, opciós prémium
Az opciós prémiumnak is nevezett összeg, az opció és az általa nyújtott vételi vagy eladási jog aktuális piaci ára. Annak az ellenértéke, hogy az opció kiírója egyoldalú kötelezettséget vállal az opció megvásárlójával szemben. Ez az összeg attól függetlenül megilleti a kiírót, hogy az opciót végük érvényesíti-e a tulajdonosa vagy sem. Az opciós díjat, azonnal, az ügylet megkötésekor ki kell fizetni.
A díj alapvetően két tényezőből áll össze: belső érték és külső érték. Az opciós díj folyamatosan változik. Ára függ az alapeszköz aktuális értékétől és az opció hátralevő idejétől. A belső értékkel egyenesen arányosan változik az opciós díj, míg a hátralevő idő fordítottan arányosan befolyásolja az opció prémiumát.
Az opció belső értéke
Az opció belső értéke az az összeg, amit a tulajdonos az opció azonnali érvényesítésével nyerne, vagyis megegyezik a kötési ár és az alapeszköz aktuális értékének különbségével. ITM esetén van belső értéke az opciónak, OTM esetén nincs.
Külső érték, idő érték
A külső érték, más néven időérték az alapeszköz piaci árára vonatkozó feltételezésekből fakad, vagyis a befektetés azon feltételezésé, hogy az alapeszköz piaci ára változni fog, idővel hasznot lehet majd realizálni általa.
Például egy befektető 45 dollárét vásárol egy vételi opciót. Az alapeszköz értéke 50 dollár. Az opció belső értéke így 5 dollár. A követkető befektető hajlandó viszont megvásárolni az opciót 47,5 dollárét, abban a reményben, hogy az alapeszköz értéke növekedni fog. Ez esetben az 5 dolláros belső értéken felül, a 2,5 dollár az opció külső, idő értéke.
Volatilitás szerepe az opciós díj esetében
Az opciós díj megállapításakor fontos faktor a volatilitás, amely az alapeszköz áringadozását mutatja meg. Általánosságában megállapítható, hogy az opciós díj magasabb a közelmúltban nagyobb volatilitással rendelkező alapeszközök esetén.