Az opció egy értékpapír, a származtatott ügyletek egyik fajtája. Tulajdonosa jogosult az értékpapírban foglalt alapeszköz vételére vagy eladására egy előre meghatározott jövőbeni időpontig, előre meghatározott áron.
Opció jelentése
Két alapvető típusa: a vételi (angolul: call) és az eladási (angolul: put). A rögzített árat kötési árnak is nevezzük. Vásárlója számára egy jog, nem kötelezettség, tehát tulajdonosa megteheti, hogy nem él az általa nyújtott lehetőséggel. Minden opciónak van birtokosa és kibocsátója, jogot biztosít a birtokosának és kötelezettséget formál a kibocsátójával szemben. A birtokos szabadon dönthet, hogy él a jogával, a kiírónak pedig kötelessége ehhez a döntéshez alkalmazkodni. A kiíró e hátrányos helyzetét hivatott kompenzálni az opciós prémium, ami az értékpapír ügylet díjának tekinthető.
Opciós díj, prémium
Az opciós díj a kibocsátó által nyújtott vételi vagy eladási jog ára. Annak az ellenértéke, hogy az ügylet kiírója egyoldalú kötelezettséget vállal a megvásárlójával szemben. Ez az összeg attól függetlenül megilleti a kiírót, hogy a rendelkezésre bocsátott jogot végül érvényesíti-e a tulajdonosa vagy sem. Azonnal, az ügylet megkötésekor ki kell fizetni.
Európai és amerikai, időtartamra szóló opció
Az amerikait lejárat előtt bármikor, míg az európait csak lejáratkor lehet érvényesíteni. Emiatt az amerikai értékesebb az európaival szemben.
Vételi opció
Vételi opció esetén a tulajdonosának joga van megvenni az ügylet tárgyaként szolgáló eszközt egy rögzített áron. A tulajdonos fizet ezen jog megszerzéséért. Ha az érvényesítésekor az eszköz értéke magasabb, mint a rögzített ár, a tulajdonosa jár jól, hisz olcsóbban jut hozzá az eszközhöz. Ha az alapeszköz értéke alacsonyabb, mint a rögzített ár, a tulajdonos nem érvényesíti a vételi jogát. Általánosan fogalmazva értéke növekszik, ha az alapeszköz értéke nő és csökken, ha az alapeszköz értéke csökken.
Például létezhet egy ügylet, ami 200 darab részvényegység 375 dolláros megvásárlását biztosítja. Ha a részvény ára 400 dollár a lejártakor, tehát magasabb mint 375 dollár, a tulajdonosa járt jól. 200 darabnyi részvényt 400 dollár helyett 375 dollárért tud megvásárolni, majd azt a 200 darab részvényt tovább tudja adni 400 dollárért. Ebben az esetben – az opciós prémiumtól eltekintve – az eszköz lejárati értéke 5000 dollár. Ez az alapeszköz értékének és a kötési ár különbségének részvényegységek darabszámával való szorzata, vagyis (400-375)*200=5000 dollár.
Ezzel szemben, ugyanezen opció esetén, ha lejáratkor a részvény ára nem 400 hanem csak 360, a birtokosának nincs értelme 375 dollárt fizetnie 360 dollár helyett. Tehát nem érvényesíti a vételi jogát, így az lejár. Az opció értéke ez esetben lejáratkor 0 dollár.
Eladási opció
Eladási opció esetén a tulajdonosnak joga van eladni a tárgyaként szolgáló eszközt, például részvényt vagy kötvényt egy rögzített áron egy előre meghatározott időpontban a kibocsájtónak. Ha az érvényesítésekor az eszköz értéke kisebb, mint a kötési ár, a tulajdonosa jár jól, hisz drágábban adja el az eszközt, mint annak aktuális értéke. Ha az eszköz alapértéke meghaladja a kötési árat, akkor a tulajdonos nem érvényesíti az eladási jogát. Általánosan, az értéke csökken, ha az alapeszköz értéke növekszik és növekszik, ha az alapeszköz értéke csökken.
Például létezhet egy olyan opció, mely 200 darab részvény 400 dolláros eladására ad lehetőséget a lejárat időpontjában. Ha a részvény ára 380 dollár ebben az időpontban, tehát alacsonyabb mint 400 dollár, a tulajdonosa járt jól, hisz 200 darab részvényt 380 dollár helyett 400 dollárért tud eladni. Ebben az esetben az értékpapír lejárati értéke 5000 dollár, ami a kötési ár és az alapeszköz értékének különbségének részvényegységek darabszámával való szorzata vagyis (400-380)*200=5000 dollár.
Ezzel szemben, változatlan 400 dolláros eladási opció mellett, ha lejáratkor a részvény ára nem 380 hanem 420, a birtokosának nem érdeke 420 helyett 400 dollárért eladnia a részvényeket, ezért nem érvényesíti az eladási jogát, így az lejár. Az értékpapír ez esetben lejáratkor 0 dollárt ér.
In the money (ITM), out the money (OTM), at the money (ATM)
Lejárata előtt, annak függvényében, hogy a benne rögzített ár milyen viszonyban áll az alapeszköz aktuális értékével, az opciót háromféleképpen osztályozhatjuk:
- In the money (ITM) opcióról akkor beszélünk, ha az érvényesítése a tulajdonosa számára pozitív árkülönbözetet jelent. Vételi opció esetén a kötési ár alacsonyabb az alapeszköz aktuális értékénél, eladási opció esetén a kötési ár magasabb, mint az alapeszköz aktuális értéke.
- Out the money (OTM) opcióról akkor beszélünk, ha az érvényesítése a tulajdonosa számára negatív különbözetet jelent. Vételi opció esetén a kötési ár magasabb, mint az alapeszköz aktuális értéke, eladási opció esetén a kötési ár alacsonyabb, mint az alapeszköz aktuális értéke.
- At the money (ATM) opcióról akkor beszélünk, ha az érvényesítése közömbös tulajdonosa számára, mivel az alapeszköz aktuális értéke megegyezik a kötési árral.
Fedezett és fedezetlen opció
Megkülönböztetünk fedezett és fedezetlen vagy más néven csupasz (angolul: naked) opciót. Fedezetlen opcióról olyankor beszélünk, mikor az opció kiírójának nincs birtokában elegendő az alapeszközből.