Sharpe-mutató

A Sharpe-mutató az egységnyi kockázatra jutó többlethozamot kifejező mutató. Minél magasabb az értéke, annál kedvezőbbnek mondható az adott befektetési forma.

Mit értünk Sharpe-mutató alatt?

A mutatót a befektetési alapok értékelése során szokták alkalmazni. Az elért hozam és a vállalt kockázat közötti kapcsolatot méri. Segítségével árnyaltabb képet kaphatunk egy befektetési alap teljesítményéről. Megállapíthatjuk, hogy az elért többlethozam mennyiben fakadt magasabb kockázatvállalásból, illetve mennyiben tükrözi az alapkezelő szakmai érdemeit. Korlátja, hogy a negatív, illetve a pozitív irányú árfolyamingadozást azonos módon kezeli, ezen torzítást a Sortino-mutató hivatott kezelni.

A Sharpe-mutatót a Nobel-díjas William F. Shaperól nevezték el, aki a mutató segítségével kívánta felhívni a figyelmet az elért hozam és a kockázat közötti kapcsolatra. A kockázatot a pénzügyekben a volatilitással szokás azonosítani. A Sharpe-mutató esetén a befektetés kockázatosságát a mögöttes portfólió értékének szórása határozza meg. Szaknyelven fogalmazva tehát a mutató az  egy szórásegységre jutó, kockázatmentes hozamhoz viszonyított többlethozamot méri. Minél magasabb egy Sharpe-mutató, annál kedvezőbbnek mondható az adott befektetési forma. A mutató számítása az alábbi módon történik:

Sharpe-mutató = (Portfólió hozama – Kockázatmentes hozam)/ Portfólió szórása

Látható tehát, ceteris paribus, minél magasabb az adott befektetési portfólión elért hozam, annál magasabb Sharpe értéket kapunk, míg a magasabb szórással rendelkező befektetések alacsonyabb Sharpe értéket eredményeznek ugyanazon hozamszintek esetén. Fontos továbbá, hogy nem a portfólió abszolút hozama számít a mutató számítása során, hanem az kockázatmentes hozamhoz viszonyított hozamtöbblete.  

A Sharpe-mutató használata

A befektetési alapok teljesítményének mérése elsősorban a rajtuk elért hozam alapján történik. Az elért hozamok mérése tisztán azonban sok esetben elrejti a hozam mögött megbúvó kockázatot. A magasabb kockázathoz általában magasabb hozam tartozik. A nagyobb kockázat a magasabb várt hozammal együtt azonban magában rejti az esetleges nagyobb veszteséget is. Ilyen megközelítésben nem tekinthető tehát közömbösnek az elért hozamok mögött megbúvó vállalt kockázat. Mivel a befektetők eltérő kockázatviselési preferenciákkal rendelkeznek, fontos számukra, hogy milyen szintű kockázatot vállal az adott alap.

Diverzifikáció útján alkalmunk van a portfólió hozamának és volatilitásának finomhangolására. Két befektetési alap, mely eltérő kockázatot vállalt ilyen módon tehát érhet el ugyanolyan hozamszintet. Két ugyanolyan hozamszintet elérő befektetési alap közül az alacsonyabb kockázatot vállaló fog magasabb Sharpe-mutatóval rendelkezni, az fog a magasabb minőségű alapkezelői munkáról tanúskodni. A Sharpe-mutató rámutathat tehát, hogy amennyiben egy alapkezelő által elért hozam a jó befektetési döntéseinek volt betudható vagy pusztán a kockázatosabb befektetési stratégia eredménye.

A Sharpe-mutatóról előnyein túl fontos azonban megemlíteni annak korlátait is. Először is, a mutató csak múltbeli értékekre számolható. Becsléseken alapuló előremutató felhasználásra korlátozottan alkalmas. A múltbeli teljesítmény nincs feltétlenül összefüggésben a jövőbeli teljesítménnyel. Továbbá a kockázat volatilitásnak történő megfeleltetése sem minden befektetés esetében helytálló. A Sharpe-mutató azonos módon kezeli a mutató a pozitív és negatív előjelű szóródást. Ez utóbbi problémát hivatott kiküszöbölni a Sortino-mutató.

Sortino-mutató

A Sharpe-mutatóval szemben gyakran megfogalmazott kritika, hogy ugyanúgy kezeli pozitívan kiugró adatokat, mint a negatív kilengéseket.  A kilengések irányával szemben a befektető nem közömbös, így indokolatlan a pozitív és a negatív irányú kilengések ugyanolyan jellegű szankcionálása. Ezen probléma orvoslására alkották meg a Sortino-mutatót.

A Sortino-mutatót gyakorlatilag ugyanúgy számolják, mint a Sharpe-mutatót. Számítása során ugyanazon matematika művelet kerül végrehajtásra, a paraméterek is megfeleltethetőek. Az egyetlen különbség abban rejlik, hogy a Sortino-mutató nem veszi figyelembe a pozitív irányú szóródást, kizárólag a negatív irányú kilengéseket.